Batthyány Lajos gróf (1807-1849) a magyar reformkor kiemelkedő nemzeti érzelmű arisztokratája, akinek ismertsége az 1848-at megelőző évtizedben vetekedett Széchenyi István népszerűségével. A forradalom közelmúlt 150. évfordulójának ünneplésekor azonban a felelős kormány, s annak elnöke: Batthyány Lajos nem kapott figyelmet. Ez egyébként az ünnep összetettségéből (forradalom és szabadságharc) következett, hiszen Batthyány nem volt forradalmár, sem a szabadságharc vezető alakja. Kossuth Lajos, majd Deák Ferenc születésének 200. évfordulója az első felelős miniszterelnököt szinte mellékszereplővé tette. A Batthyány körüli információ hiányát jól mutatja, hogy a Nemzeti Bank által 1999-ben kibocsátott Batthyány-emlékérmen 1806 szerepelt a születés dátumául, holott 1982-ben, a születés 175. évfordulóján az ELTE tudományos ülésszakot rendezett, s a sajtó is tudósított arról, hogy ez alkalomból a Batthyány-mauzóleumnál – az Elnöki Tanács részvételével – koszorúzás is volt.

A Batthyány személyét és szerepét övező nagymértékű feledékenység nem csupán az elmúlt fél évszázad forradalomközpontú történeti szemléletének a következménye. 1849 után a grófot, az önkényuralom áldozatát nem lehetett nyilvánosan ünnepelni. 1870-ben a család és a főváros ünnepélyesen újratemette Batthyányt, de a kormány tagjai – néhányan – csak magánemberként vettek részt. 1867 után, az alkotmányos berendezkedés eltért 1848-tól, így az első felelős miniszterelnök tevékenysége nem szolgált precedensül. A közvéleményt egyébként a Kossuth–Görgey vita, pontosabban Görgey „árulásának” kérdése foglalkoztatta. A Kossuth-kultuszt 1918 után a forradalmat félő Széchenyi hivatalos kultuszával igyekeztek ellensúlyozni. 1945 után a forradalmi jellemvonásokkal felruházott Kossuth került a megemlékezések középpontjába. A belső árulók elleni harc jegében felélesztett „Görgey-kérdés” következtében az érdeklődés a fegyveres harc eseményei felé fordult, s így az 1848 márciusától szeptemberig terjedő „békés” időszak történései teljesen háttérbe szorultak.

A Batthyányról alkotott kép homályosságához egyébként az is hozzájárult, hogy a gróf nem vezetett naplót, s nem volt kiterjedt levelezése sem, ami segítette volna tevékenységének jobb megismerését. 1932-ben megjelent ugyan pörének feldolgozása, de a szerző nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy kiemelje Batthyány és Kossuth ellentétét, amit védekezése során a gróf többször hangsúlyozott. A marxista igényű történetírás így – újabb kutatások nélkül – egy ideig a forradalom ellenségének, s az udvarral minden áron kiegyezni akaró személynek tekintette Batthyányt.

A kutatás bebizonyította, hogy az 1848. évi törvények értelmében szervezett nemzetőrség felállítása, valamit a honvédek toborzásának megindítása Batthyány hatásköre volt. Ez az 1970-es évek elején vált ismertté a szakma számára. Azonban évek teltek el, amíg az akkor egységes középiskolai történelemkönyv szerzője a volt miniszterelnöknek erről a tevékenységéről egy-két mondatot beiktatott a szövegbe. Mivel ez így nem kapott különösebb hangsúlyt, a tanárok többsége a tananyag adott felépítése mellett erre az egy-két mondatra érthetően nem fordított nagy figyelmet. A diákok, ha többletinformációt igényeltek, az a Görgey kérdés kapcsán tették. Batthyány besorolt október 6-a áldozatai közé, s miniszterelnöki tettei helyett inkább az maradhatott meg a tanuk emlékezetében, hogy öngyilkossági kísérletével miként sikerült elkerülnie az akasztást.

Batthyány Lajos gróf (Sulinet)

Batthyány Lajos (Wikipédia)

Batthyány Lajos (Magyar Életrajzi Kalauz)