|
A
csillogástól mentes,
lecsupaszított
életrajz szerint
százhuszonöt éve,
1882. december 16-án
született Kecskeméten
Kodály Zoltán
Kossuth-díjas zeneszerző,
népzenekutató,
zenetudós, akadémikus.
Szinte teljesen a maga
erejéből tanult meg
hegedülni, gordonkázni
és zongorázni,
partitúrákból
ismerkedett meg a zeneirodalommal.
Nem volt forradalmi
újító,
inkább megőrző-összegző
művész. Kórusművei a
vokális zenének csak
Palestrinához
hasonlítható
csúcspontját jelentik,
zeneszerzői
munkásságának
legkiemelkedőbb darabja a Psalmus
és a Te Deum.
Kialakította a magyar
prozódia
elméletét és
gyakorlatát,
korszakalkotó munkát
végzett a magyar
népzene
gyűjtésében. Jelentős
volt munkássága a
néprajz,
zenetörténet,
zeneesztétika, zenekritika,
irodalomtörténet, a
nyelvészet és
nyelvművelés
területén.
Meggyőződése volt, hogy csak
az emberi hang, a közös
ének lehet a széles
körű zenekultúra alapja.
Felismerte az ifjúság
zenei nevelésének
fontosságát, és
egész életén
át ezért harcolt,
ideértve az iskolai
énekoktatást, a zenei
írás-olvasás
(szolfézs) alapvető
funkcióját a
tantervben, valamint a
kóruskultúra hazai
elemekre építő
ápolását. A
Kodály-módszer
világszerte ismert és
követett példa a
zenepedagógiában. /1/
Az idei
megemlékezésen
beszélő, Kósa Ferenc
filmrendező azt mondta, hogy
Kodály hidat teremtett
magyarság múltja,
jelene és jövője
között, a béke, a
tisztelet és a szeretet
hídját. Kodály
a helytállás
példáját
mutatta egész
életében.
Életművének, emberi
hitvallásának
fénye semmit nem
halványult, ellenkezőleg,
folyamatosan nő a múló
időben. Kodály
összefonta az énekelt
és beszélt
anyanyelvet, azt vallotta, hogy a
zene ügye nem elsősorban csak a
zenéé, sokkal
inkább a
kultúrateremtésé.
/2/
Történelmi
bűnök?
Miközben az
elmúlt idők baloldali
diktatúrájának,
minősített baloldali
politikai bűnösei itt
élnek
közöttünk (nagyobb
jólétben, mint az
általuk
üldözöttek), ma is
homály fedi az olyan
történeteket, hogy pl.
miért kellett Páger
Antalnak 1945 után
Argentínába
emigrálnia, és hogyan
térhetett haza 1956-ban? A
Történeti Hivatal
idevonatkozó dokumentumait
nemrégiben
hozzáférhetőnek
minősítették,
így a Páger-ügy
napirendre került. Páger
vallomása:
„Röviden én
úgy tudom summázni
ezeket a körülöttem
kavargó dolgokat: Én
bűnt soha nem követtem el
életemben. A 40-es
évek alatt sem. Én
embertársaimnak soha nem
akartam ártani. Bűnt nem
követtem el, tévedni
annyit tévedhettem, amennyit
minden ember tévedhetett.
Emberek vagyunk. Nagy
tévedések nem
voltak." Az interjú,
1986-ban, nem sokkal a halála
előtt készült.
Egy
történész szerint
„Páger a
keresztény nemzeti kurzus
melletti propagandista volt. A
keresztény nemzeti
fajvédő kurzus mellett
és nem a nyilas kurzus
mellett. A nyilas kurzus csak egy
része ennek. Tehát Ő
többet vállalt be:
bevállalta a Sztójai
kormányt és az
Imrédy kormányt
is." /3/ Mit
olvashatnánk azok
fejére, akik a
Rákosi-, majd a
Kádár-rezsimek
hasonló szereplői voltak,
és ma is viselik
kitüntetéseiket, sőt,
újabb
kitüntetéseket kapnak?!
Az Olajág
temető magyarjai
Amerikába
emigrált
baráttól hallottunk
róla, de
nyilvánosságot
még nem kapott az a
történet, amelyiknek a
Népszabadság ad
nyilvánosságot, egy
szomorú aktualitás
kapcsán. A megemlékező
tudósítás
szerint VanMeter,
Pittsburghtól
délkeletre lévő
településen, 1907.
december 19-én, a
faluszélen lévő Darr
bányában
bekövetkezett
sújtólégrobbanásban
239 ember veszítette
életét. Ez volt az
amerikai bányaipar
történetének
második legsúlyosabb
szerencsétlensége,
egyben a magyar
szénbányászat
legtöbb áldozatot
követelő
tragédiája. A halottak
között ugyanis 116, az
akkori Magyarországról
kivándorolt
bányász volt. A 116
magyar áldozat annak a
körülménynek
köszönhető, hogy aznap,
december 19-e az ortodox
naptárban Szent Miklós
(Mikulás) ünnepén
a
Közép-Európából
származó
görögkatolikusok nem
dolgoztak. A magyarok viszont az
alkalmat kihasználva
családtagjaikat is magukkal
vitték, mert a
fizetség a teli
csillék
számától
függött. Így a 239
áldozat között egy
tizenhárom éves
fiú is volt, akit apja vagy
idősebb testvére vihette
magával. /4/ A Van Meter
határában lévő
Olive Branch (Olajág)
temetőben gyönyörűen
gondozott, közös
sírban nyugszik a
szerencsétlenség 71
áldozata,
közülük 49-en
névtelenül. A
sírkövet még
1909-ben állította az
amerikai magyarság
legrégebbi, a mai napig
meglévő szervezete, az
Amerikai Magyar
Szövetség.
Forrás:
www.gondola.hu
|
