(Budapest, 1930. március 10.–Budapest, 1996. január 24.)

Iharos Sándor atléta, közép- és hosszútávfutó, az Iglói Mihály által kialakított világhírű magyar középtávfutó-iskola legismertebb személyisége a BEAC (1948–1950), majd a Budapesti Honvéd versenyzője (1950–1964) volt. Visszavonulása után, 1962-ben atléta szakedzői oklevelet szerzett, majd 1964-től 1970-ig a Központi Sportiskola vezetőedzőjeként tevékenykedett. Tanítványai közül Csipán Borbála háromszor, Orosz Irén kilenc alkalommal nyert egyéni országos magyar bajnokságot. A sportember emlékét a Budapesti Honvéd Iharos-stadionja és az Iharos Sándor Közalapítvány őrzi.

Az 1955-ös esztendő volt a magyar atlétika és Iharos Sándor legeredményesebb éve. A világhírű magyar futó 1955-ben 1500 m-től 3 mérföldig valamenynyi távon világcsúcsot ért el (1500 m: 3:40.8; 3000 m: 7:55.6; 5000 m: 13:50.8 és 13:40.6; 2 mérföld 8:33.4; 3 mérföld: 13:14.2), és „a hiányzó” távok világcsúcsait egy évvel később pótolta (6 mérföld: 27:43.8;

10 000 m: 28:42.8)!

Ő volt „az atléta”, az aranycsapat játékosai mellett a korszak emblematikus figurája. Népszerűsége csúcsán járt. A korra jellemző módon, a 29. sz. Munkaerő Tartalékok Hivatala 1955-ben Iharos Sándor SK-nak nevezte át magát. Iharos valamennyi közép- és hosszútávon, összesen 31-szeres magyar bajnok volt (1953–1964). Az olimpiákon és világversenyeken azonban nem kísérte szerencse pályafutását. Két Európa-bajnoki 6. hely (1954: 1500 m; 1958: 5000 m) mellett Helsinkiben (1952) 1500 m-en döntőbe sem került, Rómában (1960) 5000 m-en 10., 10 000 m-en 11. lett.

A melbourne-i olimpián – ahol ő lehetett volna a legesélyesebb – részt sem vett.

2005-ben lesz éppen ötven esztendeje annak, hogy Iharost a világ legjobb sportolójává választották 1955. évi teljesítményéért a magyarok közül elsőként és mindmáig egyedüliként. (A díjat egy amerikai pékség, a Helms Bakery Company alapította World Trophy néven 1949-ben.)

A trófeát az a sportoló vehette át, aki az adott évben, olimpiai sportágban a legjobb teljesítményt nyújtotta. Évente hat régióban osztották ki a díjat. Iharos Sándor a Helms-díjnak is hívott, márványoszlopon nyugvó, arany földgömböt 1956 augusztusában a Népstadionban, hatvanezer néző jelenlétében vehette át.

Kozák Péter

Ajánlott irodalom: Takács Ferenc: A futólegenda. Iharos Sándor. Bp., 2003.